Markovics Ferenc emlékére (1936-2019) Beszélgetés Markovics Ferenc fotóművésszel 82 éves. Fotóművész, fotóriporter, szerkesztő és újságíró. Szakkönyvei közül talán a legjelentősebb a Fények és tények, ami a magyar fotográfusok "ki kicsodájának" tekinthető. Közel húsz évig dolgozott a MAFILM standfotósaként. Szakmai bizottságok tagja, zsüror és tanár. Számtalan kitüntetésben részesült, többek között Balázs Izgalmas felfedezésre hívja a látogatókat a Mélyáramok című tárlat, amely a MODEM és a Budapest FotóFesztivál együttműködésében valósul meg. A nagyszabású kiállítás bemutatja a párhuzamokat, kapcsolatokat, a gyakran rejtett, de mégis létező mélyáramokat a magyar fotográfiában. A világhírű elődök – többek között Brassaï, Lucien Hervé, Paul Almasy – eredeti művei Már hírt adtunk róla, és mától kapható Szalay Zoltán fotográfus könyve AZOK A HATVANAS, HETVENES ÉVEK címmel, Parti Nagy Lajos írásaival. A könyvben megjelent ikonikus képekből készítettünk egy összeállítást. A képek mellett olvashatóak Parti Nagy Lajos a könyvben is szereplő versei.
Fotó: Urbán Ádám: PéldaKÉPek című sorozat, Markovics Ferenc A képre kattintva Urbán Ádám kisfilmjében Markovics Ferenc mesél az 1965 júniusában készült fotójáról. Fotó: Markovics Ferenc: Louis Armstrong, Népstadion, Budapest, 1965. június 09. Markovics Ferenc 1965-ben készített alább látható fotóját többször is a HÉT FOTÓJÁNAK választottátok Facebook oldalunkon.. Fotó: Markovics Ferenc: Felhők és vonat, 1965 A költői szépségű Szerelem című film Makk Károly rendező, Déry Tibor író és Tóth János operatőr közös alkotása. A forgatáson Markovics Ferenc készítette a standfotókat, amelyeket ITT találod. Nyugodjék békében!
Gondolom, számos képe született úgy, hogy csak ment, mendegélt, és a téma egyszer csak szembejött. Egy ilyen öregembernél már mindenre van példa. 1965-ben Szombathelyen egy TSZ-riport készítése közben a Felhő és vonat című képem így készült, hogy úgy mondjam, véletlenül hullott az ölembe. És kerestem is a témákat. Még Cegléden tanultam meg a jazz szeretetét a szomszéd barátomtól, aki dobolt, és eljártam a nálunk fellépő világsztárokat – Louis Armstrongot, Ella Fitzgerardot, Oscar Petersont – fotózni. Aztán – kicsit előre szaladok most az időben – a Csontváryt forgattuk Sopronbánfalván, egy valamikor szerzetesrendi, hatalmas házban, amit magas kőfalak vettek körül. Állt még ott egy kis kápolna, ami el volt zárva a nyilvánosság elől, és egyszer jött a Huszárik, hogy menjek vele, mutat valamit. Mentünk fel a kápolnában egy sötét lépcsőn, és egyszer csak ott volt előttünk egy freskó. Egy bibliai jelenet, és a kép sarkába egy ördög volt rajzolva, ami Sztálin portréja volt. A freskó így maradt meg, és az eldugott helyről csak néhány beavatott tudott.
Néhány év szabadúszás után, 1994-95-ben a Reform magazinnál ugyanezt a munkakört töltötte be. 1996-tól nyugdíjas. Az 1960-as évektől jelennek meg írásai pályatársakról és fotográfiai témakörökből. A Fotóművészet folyóirat szerkesztő bizottságának tagja. Hatvannál több képzőművész kiállítási katalógusainak, a róluk szóló köteteknek képanyagát készítette el. Számos egyéb könyv írója, szerkesztője, társszerzője. Indulásuktól tagja a Magyar Szépmíves Társaságnak és a Magyar Jazz Szövetségnek. Tisztségei: 1986-tól tagja a MFSZ elnökségének (vezetője volt az Etikai, a Felvételi, a Művészeti, a Jelölő Bizottságnak és az Escher Károly Alkotócsoportnak). 1990: a Magyar Fotóriporterek Kamarájának (utóbb: Társaságának) alapítója, egy cikluson át alelnöke. 1992-99: a MAOE, 1993-2000: a MÚOSZ választmányának tagja. 1998-tól a Hungart vezetőségében dolgozik. Az 1980-as évektől vesz részt a Szerző Jogi Szakértő Testület munkájában. 2001-06: a Sajtófotó Alapítvány kuratóriumának elnöke. A Nemzeti Kulturális Alap Fotóművészeti Szakmai Kollégiumának tagja volt 1999-2001 és 2007-2009 között.
Ők a gyermekparalízis járványok legsúlyosabb áldozatai, illetve túlélői voltak, mert az orvosok eleinte nem is tudtak mit csinálni velük, két-három évet jósoltak nekik. Miután a gyógyászatban megjelent a vastüdő, javultak a túlélési esélyeik, és megkapták a Baba utcai házat. 27-en lakták akkoriban. A cikkhez nem volt fotó, csak két szájjal-lábbal festő képei. Felhívtam László Annát, aki felsikoltott: uram, ez nem fotótéma! Akkor nem fényképezőgéppel a kezében látogatta meg őket először. Két szájjal-lábbal festő fiúnak kiállítást rendeztek, elmentem a megnyitójára. Megismerkedtünk, és gép nélkül elkezdtem feljárni hozzájuk. Az igazgatónő barátsággal fogadott, eleinte figyelt, káderezett, hogy beengedhet-e engem az ő "gyerekei" életébe. Beengedett. Sokat beszélgettem a társasággal, volt vastüdős, volt gégemetszett lélegeztetőgépen, zúgtak, ziháltak ezek a masinák, ez először nagyon fura volt. Nem szerették, ha betegnek emlegették őket, mondván, hogy ők csak betegek voltak, és élnek, ahogy tudnak.
Markovics Ferenc (Cegléd, 1936. november 10. – 2019. december 8. ) Balázs Béla-díjas magyar fotóművész, fotóriporter, érdemes művész és kiváló művész. Markovics FerencUrbán Ádám felvételén "Louis Amstrong" (1965) című művével[1]Született 1936. CeglédElhunyt 2019. [2] (83 évesen)Állampolgársága magyarNemzetisége magyar Házastársa Várkonyi Magdolna (1962-2019)Foglalkozása fotóművész, fotóriporterKitüntetései Balázs Béla-díj (1986) Érdemes művész (1999) Kiváló művész (2012) IMDb ÉletpályájaSzerkesztés Markovics Ferenc és Wessely Gabriella házasságából született. 1955-től kiállító művész volt. 1966-tól a Photographic Society of America tagja volt. 1969–1986 között a Mafilm standfotósa volt. 1968-tól Magyar Fotóművész Szövetség tagja, 1986 óta pedig elnökségi tagja volt. 1977-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) tagja, 1992–1997 között pedig választmányi tagja volt. 1986–1990 között a Film Színház Muzsika című képes hetilapnál dolgozott, mint művészeti és képszerkesztő. 1991–1995 közötti időszakra a Magyar Fotóriporterek Kamarája alelnökévé választotta.