Na, ezt kell megcsinálnia húsz alkalommal pár év leforgása alatt, és teljes jogú harcossá válik. Hamishból valószínűleg sosem lesz indián harcos, de nem akarjuk elárulni a részleteket, tessék megnézni a videót. Nyugi, hősünk már felépült, hála az intravénás fájdalomcsillapítónak és a gyors antihisztamin-kúrának.
2021. március 15., hétfő állatok, rovarok, tudományJónéhány rovart elsősorban csípéséről ismerünk. Hogy egy csípés mennyire fájdalmas, nehéz megállapítani. Hiszen egy fajnál sincs két, egyforma csípés, ráadásul ezek mindenkire másképpen hatnak. De jobb híján a rovarcsípések fokozatait az emberi fájdalommal próbálják mérni, hiszen csak az ember tud beszámolni a tapasztalatáról. De mivel lehet a fájdalmat mérni? Arra, hogy a csípés során kibocsátott méregnek milyen az összetétele, a töménysége, az erőssége vagy a felszívódóképessége, a tudománynak megvannak a mérőeszközei, ám ez a dolognak csak az egyik oldala. Az egyszeri ember számára ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy melyik rovar mekkora fájdalmat okozhat a csípésével. Ezen kezdett el gondolkodni egy amerikai entomológus (rovarokkal foglalkozó szakértő), Justin Orvel Schmidt is, aki évtizedeken keresztül többféle szempontból is tanulmányozta a rovarok életmódját, viselkedését, alkalmazkodóképességét és a kémiai kommunikációját, vagyis hogy milyen kémiai anyagokat használnak fel például a csípéseik során.
3. Kerékbe törés Wikipedia A kerékbe törés egy főként a középkorban használt kivégzésnem volt, melynek lényege, hogy a kínhalálra ítéltet széttárt karral és lábbal, fekvő helyzetben a földön fekvő gerendákhoz kötözték, majd végtagjait egy nagy kerékkel összetörték úgy, hogy az elítélt élve maradjon. Az így összezúzott testet a kerék küllőihez kötözték és fölerősítették egy földbe ásott gerenda vagy karó tetejére. Ezt a brutális, általában a keresztény vértanúk kivégzéséhez használt módszert nyilvánosan, közönség előtt hajtották végre. 4. Irukandzsi szindróma youtube/schreenshot Az irukandzsi egy mérgező medúzafaj, mely Ausztrália vizeiben honos, nevét a keleti partszakaszon élő irukandzsi törzsről kapta. Az állat mindössze néhány centiméter, de ez senkit ne tévesszen meg, mert ez a medúzafaj az eddig ismert legerősebb mérget juttatja az áldozatába. Először csak egy szúnyogcsípésnek lehet érzékelni, de ahogy múlnak a percek a fájdalom gyakorlatilag elviselhetetlenné válik. A hányáson, valamint a fej és izomfájdalmakon kívül beszámoltak olyan esetekről is, ahol a csípés következtében az áldozat könyörgött az orvosnak, hogy vessen véget az életének, mert akkora fájdalmai voltak.
Az embert élete során rengeteg rovar csípi, harapja vagy szúrja meg. Magyarországon viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk: bár akadnak hazánkban is kifejezetten fájdalmas csípésű fajok, a legnagyobb szenvedést okozó rovarokkal szerencsére nemigen találkozhatunk. A csípések és szúrások okozta fájdalmat a leggyakrabban az úgynevezett Schmidt-féle skála alapján rangsorolják. Justin Orvel Schmidt, az arizonai Délnyugati Biológiai Intézet rovarszakértője az 1980-as években kezdte el kidolgozni indexét, a rendszerben 0–4 közötti értéket kaphatnak az egyes rovarok csípései: a 0-s érték az érzékelhetetlen, a 4-es a legintenzívebb, szűnni nem akaró fájdalmat jelöli. A kutató azt állítja, hogy munkája során 150 különböző faj szúrta meg, bizonyos esetekben szándékosan provokálta ki a csípést, hogy megismerje a fájdalmat. A skála alapján több Magyarországon előforduló faj szúrása is kifejezetten fájdalmasnak mondható: a lódarázs (Vespa crabro) például 2-es, míg a déli papírdarázs 3-as kategóriájú.