például, hogy kedvet csináljak nem csak a retteget 200as van, hanem vannak az 50es betétkörök, és három százas szakasz., én most a Hálaisten 100on voltam mermegakartamnézni, hogy odaát mi van megkaptam amiért mentem 24 óra alatt 3x az északi zöldet melyik túra kínálja? Bélával a Kovács villa padlásán foglaltunk matracot, ami nem akármilyen padlás ám, mert fürdõszoba is van. Szépen szálingóztak az emberek, a ház, az udvar kezdett élni, a szúnyogok versenyt csíptek ki tud több áldozatra rászállni. miután már hólyagosra dagadtam, felmentem 10körül. Reggel felkeltünk, mindenki készülõdött, nekem fura volt, hogy nem kell csinálni semmit csak nézem a rituálét:) 2-3 buszfordulóval mindenkit lefuvaroztak a Magyar nyelv múzeumkertbe, ahol beszédet mondott a polgármester, de fõleg a200 as távot méltatta, hogy hát így meg úgy nem érti ezt a távot jövõre készen lesz a kötélcsúszda, a Magas hegy és a Kálvária közt.. Ja még arról nem is szóltam, hogy úgy volt, hogy Bélussal megyek végig, csak idõközben András rábeszélte a 200as távra, Béla pedig miért is ne, de belement, csak mivel õ még a Balatont tutibiztos, hogy nem pihente ki.
Késõ estére értünk le, mert Steve leszervezett egy sztapacska partyt Sátoraljaújhelyen, amit anyukája csinált nekünk. Mind a fiú, mind a lány csapat, kegyetlenül bezabált a finomságból. Steve kitalálta, hogy szombat reggel lesz egy Kazinczy 20 as túra õ megy, menjek én is ha van kedvem, jó elmehetek nem bánom, de nem igértem 100% ra, mert féltem a vasárnapi szakaszontól, hátha majd nem bírom, és eltévedek maradjon erõm. Elköszöntünk mindenkitõl, és kb fél 11 re értünk a szállásra Füzérre még mindíg fut.. éjszaka van, de már a saját túráját, a csapat szakaszán már túl volt régen. Szombat reggel Ursika folytatta a második szakaszt reggel 5 kor, alow is ekkor kezdett a fiú csapatból, és mivel nállunk aludt, így ketten sétáltak ki a rajthoz ami csak egy pár háznyira volt a szállástól. Az álom kiment a szemembõl, így kiterítettem a térképet, és nézegettem, hétkor úgyis Túra Stevevel, majd a térképen feküdve elaludtam az egész Zempléni hegységen:) Arra ébredtem, hogy csörög a telefonom, azt sem tudtam hol vagyok.. a térkép alám gyûrve, szerencsére a házinénié volt:P majd mondtam Stevenek, hogy alszom tovább, de legyen ügyes!
Leérünk egy patakhoz, ahol két köhögési roham között Joeyline éppen leigazol egy ellenőrzőlapot. Egy sátorban dekkol, és csak a kezét dugja ki a következő lapért. A hanghordozásából jövök rá, hogy ő az. Nem irigylem, ideiglenes lakhelyén spontán vizesblokk keletkezett. 1. EP. Eszkárosi-patak (határ XVII. 18. ) 6, 7 km; 10:10' Átlépjük a patakot, és kimászunk egy rétre. Távolabb Ferikéék gyalogolnak, őket követjük. Egy újabb rét után balra tartunk egy erdészeti mûúton [P-]. Vincze Zolitól megtudjuk, hogy ezen fogunk hosszan menni, majdnem a következő ellenőrzőpontig. Nem szeretem a műutazást, de esőben jobb, mint dagonyázni. Az előző réteknél már permetezéssé szelídült az eső, a kapucnit hátra lehetett lökni. Azt gondoltam, hogy bevált az előrejelzés, miszerint reggelre eláll az eső, délután felszakadozik a felhőzet és a Nap is kisüthet. Ezzel szemben most még jobban ráerősít az eső, és feltámad a szembeszél, minek következtében (esőköpeny ide, esőköpeny oda) elölről alsónemûig vizesek leszünk.
Tempósan szemerkél az eső, de hát ez nem jelent semmit, az ország északkeleti csücskében még akármi is lehet. Utunk az autópályán egyre lehangolóbbá válik; sötét összefüggő felhőzet alatt utazunk, percről percre mind több esőcsepp végzi a szélvédőn. Miskolc után se javul a helyzet, a pocsolyák tükrét sűrűn torzítják növekvő karikahullámok. Füzéren a Kézmûvesház parkolójában ernyőt nyitok, hogy legalább az autótól a teraszig ne ázzak meg. Sorban érkeznek a tegnap óta úton levő, ülepig sáros túrázók. Többen közülük úgy határoznak, hogy eddig, és netovább! Tóth Feri tűnik fel a pontőri asztal előtt. Áttetsző halványkék esőköpenyt visel, melynek csuklyáját a fejlámpája pántja rögzíti a fejéhez. Rövidnadrágja sáros lábikráját engedi láthatni. 100 km megtétele után még jó erőben van, ezt bizonyítandó ugrik kettőt függőlegesen, majd a hosszú terasz etető részlegébe megy levest vételezni. Raftert látom az egyik asztalnál; mosolyog, de már meglehetősen mélyről néz ki a fejéből. Üdvözöljük Wehner Gézát a főrendezőt és megpróbálunk úgy benevezni, hogy négyünknek egyforma rajtidőt rögzítsenek.