A két harcedzett őrmester szerepében Tom Berenger és Willem Dafoe látható, mindketten zseniálisat nyújtottak. A rendező direkt úgy osztotta ki a szerepeket, hogy az ellentétes legyen az addig megszokottakhoz képest, ugyanis Dafoe korábban inkább negatív figurák bőrébe bújt, ezúttal azonban együttérző személyiséget kellett hoznia, Berenger esetében pedig éppen fordítva. (Korábban felmerült Kevin Costner, Nick Nolte és Mickey Rourke neve is). A zöldfülű Chris Taylor megformálására az Apokalipszis most főszerepét játszó Martin Sheen fia, Charlie Sheen lett kiválasztva, akinek nem éppen karizmatikus személyisége teljesen hitelesíteni tudta a karaktert. Ő is remek tudott lenni, kellően jól sikerült érzékeltetnie Chris személyiségének harctéren bekövetkező változásait. Kisebb szerepekben olyan későbbi sztárok debütálhattak, mint például Johnny Depp és Forest Whitaker. Stone szokásához híven cameózott egyet a film végefelé. A rendező a legkiemeltebb szempontnak a hitelesség szükségességét jelölte meg, az életszerűség hangsúlyozásának érdekében (autentikus közeg, robbantások) pedig nem riadt vissza semmilyen eszköztől.
A színészeknek is kijár a dicséret. Elsősorban Tom Berengert emelném ki, aki az érzéketlenné koptatott veterán őrmesterként remekel, ellenpontjaként az érzékenyebb karaktert játszó Willem Dafoe-nak. Érdekesség, hogy addig teljesen ellentétes szerepeket játszottak és a rendezői döntés, hogy ezt fordítsák most a visszájára, sokakat meglepett; Stone azonban megérezte Berengerben a durva, sötét fickót, míg Dafoe-ban a spirituális magasabbrendűséget. Hozzátenném még, hogy utóbb mindketten számos katonaszerepet eljátszottak, nemegyszer vietnami vonatkozású filmekben (lásd a vonatkozó cikket). Charlie Sheen már az előkészítés korai szakaszában szóba került a főszerepre, de még túl fiatal lett volna hozzá, ezért egy ideig úgy volt, testvére, Emilio Estevez kapja meg (bár Keanu Reeves és John Cusack neve is felvetődött). Aztán eltelt pár év, a produkció csúszott és Stone meglátta benne, akit keresett... A kisebb szerepekben pedig rácsodálkozhatunk azokra, akik a rákövetkező években lettek igazán ismertek: itt van Johnny Depp, John C. McGinley vagy Forest Whitaker, esetleg Keith David.
"Micsoda kilátás" – írta a képhez verpool: elképesztő videóval ünnepelték a bajnoki címetMint azt péntek reggelre valószínűleg már mindenki tudja, a Manchester City vereségével biztossá vált, a 2019–2020-as idény bajnoka az angol élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban (Premier League) a Liverpool FC! És az angolok megadták a módját az ünneplésnek, a közösségi oldalakra kiraktak egy videót, ami tökéletesen összefoglalja az idényt és a 30 év várakozást. Nem csak a Liverpool-drukkereknek érdemes végignézni… Álomcsapat: 1 Bundesliga, 1 Serie A, 2 La Liga, 2 PL – Ön jön! Néhány napja a Nemzeti Sport Online Facebook-oldalán elindítottunk egy játékot, melyben arra kértük követőinket, állítsák össze álomcsapatukat – néhány szabályt betartva. A közösségi oldalon már rengeteg megoldást kaptunk, s most mi is beszállunk a játékba, valamint arra kérjük olvasóinkat, ők is "tegyék meg tétjeiket", és rakják össze az 5+1-es csapatukat, majd küldjék el azokat itt, kommentben. Íme, a feltételek! Az Instán csaknem 1 millióan követik Dzsudzsákot, a Kisvárdának nincs TwittereA nemzetközi trendeknek megfelelően a magyar futballklubok is egyre aktívabbak a közösségi médiában, ennek ellenére rengeteg fejlődési lehetőség marad kihasználatlanul a digitális kommunikáció területén, és az egyes csapatok között is óriási különbség mutatkozik meg ebben – derül ki a friss kutatásából.
Ez jól tükrözi azt a polgárháborút, amit az egységeimben láttam. Én pedig Ishmaelként, a megfigyelőként voltam jelen. Eleinte csak megfigyelőként. Aztán kénytelen voltam cselekedni, felelősséget vállalni és odaállni az egyik oldalra. És közben férfivá váltam. Hogy életben maradhassak, le kellett szaggatnom magamról az ártatlanság köpönyegét és elfogadni a homéroszi istenek gonoszságát. Hogy egyszerre lehessek jó és gonosz. " Elsősorban Robert Richardson operatőri munkájának köszönhető, hogy a látványvilág is megragadta a nézőket: a klausztrofóbikus dzsungel napszaktól függetlenül fenyegető hátteret biztosít és a kamera elég közel van a témához ahhoz, hogy szinte a szagokat is érezzük. Ugyanakkor a csatajelenetek ma már kevésbé tűnnek dinamikusnak (ami nem csoda, hiszen ez volt az az időszak, amikor a kameramozgást már próbálták jobban összhangba hozni a résztvevők nézőpontjával, de még pár esztendő kellett ehhez: aki nem érti, mire gondolok, tekintse meg a Született július negyedikén két csataképét, melyet ugyancsak Richardson rögzített három évvel később – a különbség lehengerlő).
A nyugati ember idegessége, ernyedtsége eltűnik a vérvörös alkonyatban, elnyelik a zöld tengerek és a szívós spekulánsok. Negyvenéves vagyok, tökéletesen elégedett azzal, ami lettem. De legbelül még ott van az a tágra nyílt szemű fiatal, aki a cakkos szélű ázsiai felhők alatt a tengert nézi. Egy névtelen katona, aki hitt az ifjúkori álmokban, s abban, hogy az álom később, az élet folyamán megvalósul. És tudtam, hogy egy nap, valamikor megírom a történetemet. " A halál torkába vágyott, nem akart kitérni a nehézségek elől, visszautasította a tisztképző iskolát is: harcolni akart és látni az amerikai társadalom igazi arcát. Több alakulatot is megjárt, szolgált gyalogosként és felderítőként. A fegyelmezést azonban egyre nehezebben tűrte, főleg, ahogy lassan felnyílt a szeme és maga mögött hagyta idealizmusát. Az eszmék odalettek, a túlélési ösztön megmaradt… "Mind a három egység, ahol szolgáltam, különböző csoportokra oszlott. Az egyikbe tartoztak az életfogytosok, vagyis a hivatásosok, a dzsuszosok, vagyis nagy piások, az idióta fehérek.