Mondhatni hogy hamar sikerült teherbe esnem, nagyon boldog voltam hogy anya lehetek és mindezt egy olyan férfi oldalán aki szeret és én is szeretem, talán ez volt az oka hogy nem vettem észre időben a jeleket, hogy kivel is kötöttem össze az életem. Egyébként egy iker házban laktunk aminek az egyik felében mi, a másik felében az édesanyja és a nővére lakott. Eleinte csak azt vettem észre hogy az édesanyjával nagyon tiszteletlenül bánik, majd ezek az esetek durvábbak lettek, sokszor bántalmazta az édesanyját is, de nem nagyon foglalkoztam vele mert nem velem viselkedett úgy, bár szóvá tettem hogy azért az anyukája nem ezt érdemli, de nem foglalkozott vele. Majd elkezdett velem is kiabálni, csúnyán beszélni, majd elcsattant egy pofon és a többi. Próbáltam vele megbeszélni a problémákat, de nem hagyta, mindig volt valami magyarázat hogy most túl ideges most inkább hagyjam békén, hozzá tartozik a történethez hogy én nem vagyok az a típus aki hagyja magát ezért legtöbbször szembeszálltam vele még terhesen is, de mint tudjuk egy nő nem feltétlen tudja magát megvédeni egy férfivel szemben.
A családon belüli erőszaknak az a pszichológiája, hogy a férfi kezdetben a nő egóját rombolja le, és csak ezután következik a fizikai erőszak. Ahogyan a férfi a nő önbizalmát a sárba tiporja, úgy lesz a nő egyre bizonytalanabb. A pszichikai nyomás hatására értéktelennek érzi magát, meggyöngül – és akkor következik be a brutalitás. (Sok esetben az is közrejátszik, hogy anyagilag is teljesen a férfitól függ. Az első pofon nemegyszer a gyermekgondozási szabadság alatt csattan el. ) A rémület után pedig következik a kibékülés – a férfi néha drága ajándékokkal veszi le a lábáról a nőt. Ez úgy hat a nőre, mint a kábítószer. A férfi fogadkozik, hogy soha többé, a csillagokat is lehozza az égről. S a nő bizakodik: hiszen megígérte.
Ezek a látogatások azzal végződnek, hogy az asszonyt ügyvédhez küldik, emeljen vádat a bántalmazó ellen – és intézze el a távoltartást. Hihetetlen, de gyakran senki, még az asszony legközelebbi hozzátartozói sem tudnak a bántalmazásról. A férj brutalitására sokszor csak a válóper folyamán derül fény. Sajnos, a családon belüli erőszak nem csupán az alapfokú műveltséggel rendelkező emberekre jellemző, gyakori az egyetemi végzettségű házaspárok között is. Főleg a lelki terror különböző fajtáira gondolunk, amikor a bántalmazó fantáziája kimeríthetetlen. Mit tehet a bántalmazott asszony? Mindenképpen éljen a törvény adta védekezési lehetőségekkel: jelentse fel a brutális férjet, igényelje a távoltartást, a látogatás megtiltását... Bár itt szinte áthághatatlan tabukra bukkanunk. Az asszonyok többnyire tagadják a bántalmazást, mert egyrészt azt hiszik, az nem bántalmazás, ami velük történik. Másrészt pedig abban a hitben élnek, hogy ez családi ügy, s nincs rá megoldás, s igazából ők a bűnösök (mert viselkedésükkel "felidegesítik" férjüket, aki aztán nem tud magának parancsolni.
Kedves Polgárőrtársak! (Ezt a programfelhívást egy kollégám osztotta meg, gondoltam nem árt, ha ti is tudtok róla. ) A gyerekbántalmazások különböző formái, hogyan lehet felismerni és tenni ellene? A bántalmazások lehetséges hosszútávú következményei a gyermek személyiségében. a ti is tudtok róla. A gyermekekkel foglalkozó szakemberek és a társadalom felelőssége, feladatai. Ea: Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakember, az UNICEF magyar bizottságának gyermekjogi igazgatója, az Eszter Alapítvány munkatársa 2017. február 2. csütörtök, 18. 00 óra Vízvári terem Belépő: 500 Ft/fő (csoportos jegy: 300 Ft/fő) 10 fő felett Információ: Nedeczeyné Helga M: 0630/466-6693 Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet gyermekbántalmazás-munkacsoportja által készített szakmai ajánlásban arról olvashatunk, hogy a bántalmazás és elhanyagolás miatti gyermekhalálozással kapcsolatos 2003-ban készült nemzetközi összehasonlító vizsgálatban hazánk leszerepelt, a vizsgált 27 OECD ország közül a 24. helyen végzett.
Én már nem járok vele, mert felfordul a gyomrom, mikor látom, hogy manipulálja az embereket. Műveltebbek, mint ő, mégis a padlót nyalják körülötte. Szentmisére délután járok, mert ott nem dirigálhat és szidhat. 43 éve tűröm a verést és a szidást, húzom és halasztom a kilépést, csak egy helyben toporgok. Segítsenek az asszonyokon, mert a pokol itt van körülöttünk – nem másutt. 1977-ben Jánoska fiamat szoptattam. Sírdogált, de nagyon ám! A szobában nem gyújtottam villanyt, nehogy felébresszem Őt, de berontott a szobába, mint egy őrült, és a fejemet a falba verte, hogy az véres lett. A fiamat a kezemben tartottam. Mit kínzod azt a gyereket?! – üvöltötte. A másik szobában aludt az ötéves fiammal, hogy nyugalmuk legyen. Összerugdosott, aztán otthagyott, és öt perc múlva már az igazak álmát aludta. Tegnap ugyanez történt: a 4 éves unokám, a pici Katika az anyja után sírdogált, és dobogott a lábacskáival. Na igen, de nálunk ezt nem szabad! A férjem rám rontott, és fojtogatni kezdett, hogy mit csinálok a gyerekkel.
Vagyis megpróbálod megérteni ( mégha ku**ára nem is érdekel, vagy nem érted), és mondogatod, megértelek drágám, elhiszem hogy nehéz napod volt, nem könnyű ott neked, tud hogy büszke vagyok rá kapcsolat általában azért megy tönkre, mert elfelejtjük egymással szóban és érzelmileg is éreztetni a törődést és szeretett, azzal a kifogással, hogy hát úgyis tudja ő azt. A másik dolog, hogy a helyedben utána járnék, mégis menyire egészségesek az ételek, és mekkora a vitamin tartalmuk ( főzés, sütés esetén 40%-al, mikró esetén 90%-al csökken) Az ingerültség egyik tünete lehet a vitamin erős hiánya, csak ezt a köznyelv úgy mondja rendszertelen étkezés.