Amerikai Rabruha Eladó, Rabruha Férfi Jelmez
Egy kicsit azért máshogy köszöntem neki, mint valamikor régebben, mert hát egy bizonyos értelemben mégiscsak fölibénk kerekedett; apámék is figyelmesebbek vele. Ő viszont annál inkább ragaszkodik hozzá, hogy apámat továbbra is "főnök úrnak", mostohaanyámat meg "drága nagyságos asszonyomnak" nevezze, mintha semmi se történt volna, és a kézcsókot se mulasztja el nála soha. Engem is a régi, tréfálkozó hangján fogadott. A sárga csillagomat észre se vette. Utána ottmaradtam, ahol voltam, az ajtó mellett állva, ők meg folytatták, amit a jöttöm miatt abbahagytak. Úgy néztem, épp valami tárgyalásukat szakíthattam félbe. Először nem is értettem, miről beszélnek. Egy pillanatra a szemem is lehunytam, mert kissé még káprázott, az odafönti napsütéstől. Azalatt apám mondott valamit, mire kinyitottam. Sütő úr barnás színezetű, kerek arcán – a keskeny bajuszkával meg a kis hézaggal az elülső két, széles, fehér foga közt – mindenütt sárgásvörös napkorongok ugráltak, mint fölfakadó kelések. A következő mondatot megint apám mondta, s valami "áruról" szólt benne, amit "legjobb volna", ha Sütő úr "rögtön magával is vinne".
Lakás
De olyankor mindig sietősen, mindig zárkózott, elfoglalt arccal, mindig kifogástalan öltözékben. Mármost itt másképp, hanyagabbul, némileg – ez volt a megfigyelésem – otthonosabban mozogtak valahogyan. Még apróbb eltéréseket is észrevehettem, puhább vagy merevebb, csillogóbb vagy csak afféle, mintegy munkához való sapkákat, csizmákat, egyenruhákat. Az oldalán mindnek fegyver, s utóvégre katonáknál ez természetes dolog is, persze. De sokuk kezében láttam még ezenfölül botot is, amolyan kampós, rendes sétapálcát, s ez meglepett kissé, hisz végtére mind hibátlan járású, láthatóan java erőben levő férfiak voltak. Hanem aztán jobban, közelebbről is szemügyre vehettem ezt a tárgyat. Arra lettem ugyanis figyelmes, hogy egyikük, előttem s nékem félig háttal, egyszerre vízszintesen a csípője mögé vitte, s ott a két végénél fogva, unottnak tetsző mozdulattal hajlítgatni kezdte. A sorral együtt mind közelebb értem hozzá. S akkor láttam csak, hogy nem fából van, hanem bőrből, s nem bot, hanem korbács.
– S akkor hát rábízom az ügyet, végtére is ő tudja, s fekszem nyugton tovább. Hanem ha előző estén nem tetszett, úgy látszik, másnap most már nincs kivétel: – Lagerältester! Das ganze Lager: antreten! –, majd kisvártatva motorbőgés, kutyaugatás, puskák durranása, botok püffenése, szaladó lábak kopogása és nyomukban járó csizmák nehezebb dübörgése mutatja, hogy elvégre – ha némelyeknek így felel meg jobban – a katonák is kezükbe tudják venni az ügyet, s hogy mi is az ily engedetlenség gyümölcse, míg végre – hogy, hogy nem – egyszerre csend lesz. Akkor meg nemsoká az orvos toppan be nagy váratlanul, hisz a vizit már, mintha mi sem történne odakívül, rendes szokás szerint megtörtént a reggel. Most azonban nem oly hűvös, nem oly gondozott, mint máskor: arca gyűrött, nem egész kifogásolhatatlan köpenyegét rozsdás foltok éktelenítik, vérbe borult szemének súlyos tekintetét kutatva hordja körbe: üres ágyat keres szemlátomást, semmi kétség. – Wo ist der – mondja Pjetykának –, der, mit dieser kleinen Wunde hier?!
Aztán egyenként fölemeli a fehér asztalkáról, s szigorú, mérlegelő arccal átvizsgálja az ott Pjetyka által már előzőleg a keze alá rendezett kórlapokat – akárha, mondjuk, valódi kórlapok volnának, mondjuk, egy valódi kórházban, ahol mi sem fontosabb, mi sem magától értetődőbb kérdés, mint, mondjuk, a betegek hogyléte. Majd Pjetykához fordulva, egyikéhez-másikához egy-egy, pontosabban mindig csak kétféle megjegyzést fűz. – Kewisch… Was? Kewischtjerd! – olvashatja például, s jelentkezni, választ, ittlétünk bármi tanújelét adni erre – amint hamarosan kitanultam – éppoly illetlenség volna, akárcsak jóreggeltjét fogadni az elébb. – Der kommt heute raus! – mondhatja aztán, melyen – vettem idővel észre – mindannyiszor azt érti, hogy az illető betegnek a délelőtt folyamán, ha képes rá, a maga lábán, ha nem, úgy Pjetyka vállán, de mindenképp meg kell jelennie nála, kései, ollói meg papirospólyái közt, a mi folyosónk kijáratától úgy tíz-tizenöt méternyi járásra eső rendelőszobájában. (Ő nem kérte egyébként a felhatalmazásom, mint a zeitzi orvos, és a hangoskodásom se látszott cseppet sem zavarni, mialatt egyik furcsa alakú ollójával két újabb vágást nyesett a csípőm húsán – hanem abból, ahogy utána a sebeimet kinyomkodta, belsejüket gézzel kibélelte, majd végül nagy takarékosan ugyan, de még valami kenőccsel is ellátta, a vitathatatlan szakértelmét is látnom kellett azonban. )
Végül is a két kövér feleségnek kellett közbeavatkoznia. Annamáriával sokat nevettünk rajtuk. Ővele különben némiképp sajátságos helyzetbe kerültem. A tegnapelőtt, péntek éjszakai légiriadó alkalmával történt az esemény, a légoltalmi óvóhelyen, pontosabban az onnan nyíló egyik elhagyatott, félhomályos pincejáratban. Eredetileg csupán annyit akartam neki megmutatni, hogy innen érdekesebb követni, ami odakinn történik. De amikor úgy egy perc múlva csakugyan, közelebbről is meghallottunk egy bombát, akkor meg egész testében reszketni kezdett. Jól éreztem, mivel énbelém kapaszkodott rémületében: karja a nyakam körül volt, az arca a vállamba fúrva. Aztán már csak arra emlékszem, hogy a száját keresgéltem. Langyos, nedves, némileg tapadós érintés elmosódott élménye maradt meg bennem. No meg egyfajta derűs csodálkozás, mert hát mégiscsak, ez volt az első csókom egy leánnyal, s amellett épp akkor nem is számítottam rá. Tegnap, a lépcsőházban azután kiderült, hogy ő is igen meglepődött. – A bomba volt az oka az egésznek – így vélte.
- Amerikai rabruha eladó wolksvagen
- Amerikai rabruha eladó olcsón
- Amerikai rabruha eladó lakás
- Rab ruha - Olcsó kereső
- Videoklinika.hu - Sarkatyú - ez a fájdalmas mészlerakódás 3 lehetséges megoldása
Potencianövelés
Azt is igen valószínűnek találtam, hogy az értesülés attól a férfitól, attól a rabtól származhatott, aki ezen a helyen mindjárt az útmutatónknak, hogy ne mondjam: házigazdánknak látszott. Őnéki is, akárcsak a fürdőbeli rabnak, testhez illő ruha, számomra máris valósággal szokatlannak tetsző módon haj, azon vastag, sötétkék posztóból az odahaza "baszk sapka" néven ismert viselet, lábán szép, sárga félcipő, karján meg piros szalag tette nyomban láthatóvá a tekintélyét, s kezdtem is belátni: helyesbítenem kell, úgy látszik, egy eszményt, amire még otthon tanítottak, s ami szerint "nem a ruha teszi az embert". Úgyszintén volt egy piros háromszög is a mellén – ez is mutatta rögtön mindenkinek, hogy ő nem a vére, mindössze csupán a gondolkodásmódja miatt van itt, mint ahogy nemsokára megtudhattam. Hozzánk, ha cseppet tán kimért és rövid szavú is, de barátságos volt, minden szükségeset szívesen elmagyarázott, s ebben akkor nem is találtam semmi különösebbet, hisz végtére is ő van itt régebben – így gondolkoztam.
Hetente kétszer fél kenyér, háromszor harmad, s negyed csupán kétszer. Zulage gyakori alkalommal. Hetente egyszer főtt burgonya (hat szem, a sapkába mérve, s ehhez már viszont Zulage is, belátható, nem járhat); hetente egyszer tejbelaska. A korai ébresztés első bosszúságát a harmatos nyári hajnal, a derült ég, no meg a gőzölgő kávé hamar feledteti (ilyenkor légy ügyes a latrinánál, mert hamarosan: "Appel! " "Antreten! " – visszhangzik a kiáltás). A reggeli appel alkalmasint mindig rövid, hisz végtére vár, sürget a munka. A gyár egyik mellékkapuja, amelyet mi, rabok is használhatunk, az országúttól balra, egy homokos dűlőre térve, táborunktól úgy tíz-tizenöt perc gyaloglásra esik. Már messziről zúgás, csörgés, berregés, lihegés, vastorkok három-négy krákogó köhintése: a gyár üdvözöl – fő- meg keresztutaival, az ott cammogó darukkal, földevő gépekkel, a sok sínnel meg kürtők, hűtőtornyok, csőhálózat, műhelyépületek útvesztőjével valóságos város inkább. A sok gödör, árok, rom meg omlás, föltépett csatorna meg kifordult kábelek rengetege repülőgépek látogatását bizonyítja.
Azt is észrevettem, de hát amúgy nem gondoltam, nem következtettem belőle semmire, hogy mily föltűnő gyakran akad, s mindig valami igen hosszan tartó dolga odakünn, s csak mikor egy alkalommal kenyérrel, konzervdobozzal: szemlátomást Bohústól eredő holmikkal tért a szobába vissza, akkor lepődtem némileg meg – oktalan módra különben, szó se róla, elismertem. Mint elmondta: véletlenül ő is összeakadt vele a mosdóban, ugyanúgy, ahogy én is. Őt is megszólította, ugyanúgy, ahogy engem is, s a többi is ugyanúgy esett aztán, ahogy énvelem is. Annyi különbség volt mégis, hogy ő szólni is tudott véle, kiderült, egy hazából valók, aminek Bohús igen-igen megörvendett, s ez végtére természetes dolog is, amint ő tartotta, s magam is beláttam, csakugyan. Mindezt – ha értelmesen néztem – egészében igen érthetőnek, világosnak és beláthatónak találtam, s magam is ugyanazon a nézeten voltam, melyen nyilván ő is, amint legalábbis ebből az utolsó, rövid hozzáfűzni valójából: – Ne haragudj, hogy elvettem az emberedet – kitűnt; vagyis, hogy ezentúl néki jár majd, ami eddig nékem, s hogy eztán majd én nézhetem, ahogy ő falatozik, úgy, amint a múltkoriban meg ő nézett engem.
Kissé már eluntam a dolgot, mire végül mégiscsak eltette a töltőtollát; akkor meg az itteni raktárunk ügyén kezdtek rágódni, hogy mit is tegyenek a benne levő sok deszkával. Hallottam, apám úgy vélte, sietni kell, mielőtt még a hatóság "esetleg rátenné a kezét az üzletre", s fölkérte Sütő urat, legyen mostohaanyám segítségére ebben a dologban az ő üzleti tapasztalataival és szakértelmével. Sütő úr, mostohaanyámhoz fordulva, mindjárt kijelentette: – Magától értetődik, nagyságos asszonyom. Hiszen úgyis állandó kapcsolatban leszünk, az elszámolások miatt. – Azt hiszem, a nála levő telepünkről beszélt. Nagy soká végre búcsúzkodni kezdett. Hosszan, elborult arccal rázogatta apám kezét. Mindamellett úgy vélte, hogy "ilyen percben nincs helye a sok beszédnek", s ezért egyetlen búcsúszót kíván csak apámnak mondani, ezt: – A mielőbbi viszontlátásra, főnök úr. Apám egy kis, ferde mosollyal felelte néki: – Reméljük, így lesz, Sütő úr. – Ugyanakkor mostohaanyám kinyitotta a táskáját, egy zsebkendőt emelt ki onnan, s egyenesen a szeméhez vitte.
- Farkasbőrben 1 évad 1 rész magyarul
- Horoszkóp 2019 augusztus 9
- Adidas nemeziz 18.4
- Én veled úgy vagyok az
- Budapest bank bajai fiók contact
- Gyógyszerkereső fogyasztói ár
- Kistarcsa árpád utca
- 168 óra hire london
- Majális sopron 2015 cpanel
- Decathlon jégpálya budaörs
- Szent istván gimnázium om azonosító
- Kemencés büfé üllő
- Benzina datum szerint for a
- Komód fehér magasfényű
- Bolondok aranya videa