S ha a próbálkozásokat mindig sok kudarc éri, azt is komolyan kell venni. Komolyan kell venni azt is, hogy az eddigi megoldási kísérletek még nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az úgynevezett szabad (nyílt) házasságok, a házasság nélküli együttélés, a szingli élet, vagy ellenkezőleg a kommuna, nem bizonyultak elviselhető, tartós megoldásnak. A tudomány mindig szemügyre vesz jelenségeket, kutat, hogy felelni tudjon arra a kérdésre: Miért? Ez hajtja e kötet szerzőit is. Vajon a belső okokról van-e szó, az ember szociális természete, érzelmi világa alakult-e át, vagy a külső, társadalmi tényezők rombolják-e az emberi kapcsolatokat? S ha végleges választ nem is, de a gyakorlati életben hasznosítható gondolatokat bőven kap az olvasó, amivel talán enyhíthet magánéletének válságain. Bánosi György - Veresegyházi Béla - Külföldi uralkodók A kötet az egyetemes történelem legfontosabb uralkodóinak rövid életrajzát ismerteti az V. századtól a XIX. század végéig. A szerzők úgy állították össze a címszavak jegyzékét, hogy messzemenően figyelembe vették a középiskolai történelmi tananyagot, ugyanakkor helyet kaptak olyan személyiségek is, akik más szempontból fontosak a kultúra történetében.
KönyvekE-könyvekAkciókBoltjainkMagazinAkciókKönyvekE-könyvekSikerlistákMagazinÁlomgyár könyvesboltokKapcsolat×ISBN: 9786155537219Kiadó: Csengőkert Kft.
felé 1. A kémkedésről - nagyon röviden Itt csak általánosságokat mondhatunk. Tulajdonképpen szó szerint idemásolhatnánk a kémkedés történetéről az utóbbi évszázadban (részben magyarul is) megjelent munkák első egy-másfél oldalát. Hiszen minden ilyen művet azzal indítanak el a szerzők, hogy leírják: már az őskorban is voltak kémek. Mióta ember harcban áll emberrel - vagyis a kezdetektől - azóta mindig volt igény az ellenfél titkainak, szándékainak kifürkészésére. Akadnak olyanok is, akik szerint ez az igazán legelső, legősibb szakma, nem a prostitúció vagy a sírásás… Nem kétséges persze, hogy igazuk van a régi és újabb előszó-íróknak. A kémkedés pontosan annyi idős, mint az emberiség, mert alapja ugyanaz a kíváncsiság, amely a természet titkainak megismerésére ösztönöz bennünket. A mások titkai legalább olyan érdekesek voltak mindig és mai is azok, hiszen elemi érdekünk, hogy tudjuk, mit terveznek az ellentétes érdekcsoportok. Ezzel persze meg is adjuk a felmentést a kémeknek és akármilyen erkölcstelen módszereiknek is, a "cél szentesíti az eszközt elv nevében.
Csak az a baj, hogy ilyen véres események, tömeghalálok kellettek ahhoz: végre az amerikai elnökök is belássák, háborúban milyen nagy szükség lehet a felderítőkre, kémekre és elhárítókra (ami a béke időszakát illeti, arról nagyon is megoszlanak a vélemények…) így aztán a huszadik század második felében már alapjaiban megváltozott a helyzet. Azt ígértük, hogy szót ejtünk azokról a titkosszolgálatokról vagy azokhoz hasonló képződményekről, amelyek időben alaposan megelőzték a CIA-t és oly jellemzőek voltak az amerikai történelem egyes korszakaira. Washington elnök több hálózatot is működtetett - egyik emberének történetét James Fenimore Cooper írta meg "A kém" címmel - és a kémkedéssel szívesen foglalkozó elnök még értett is a dologhoz. Persze az első kémek a megszálló, majd legyőzött angolok ellen dolgoztak és mivel nem volt gyakorlatuk, bizony nemegyszer lebuktak és kivégezték őket. Ez a szakma már akkor is veszélyes volt. Később sem volt igazán szervezett kémszervezet, de az egész tizenkilencedik századon át a Kongresszus - vagyis az amerikai parlament - megbékélt azzal a gondolattal, hogy titoktartási okokból a kémkedés egyszer s mindenkorra tartozzon az Elnök és tanácsadói alá.
Mind több döntéshozóban sikerült, elvetnie a magot, hogy német kémek ezrei vannak Angliában, és ezek ellen csak egy hatékony katonai titkosszolgálatot lehet és kell bevetni. Az első kémellenes sikert az Aliens Restrictions Bill, vagyis a külföldieket korlátozó rendelet jelentette. Törvényt hoztak hát arról, hogy a Nagy-Britanniában élő idegeneknek nem jár annyi szabadságjog, mint a briteknek. Különösen az Angliával szembenálló államok polgárai (élükön természetesen a németekkel) nem lakhatnak bárhol, ahol szeretnének különösen nem a stratégiai fontosságú tengerpartokon, a hadikikötők, bázisok, dokkok stb. környékén. Az idegenek mozgását korlátozták, rendszeresen jelentkezniük kellett a rendőrségen, megtiltották nekik, hogy fegyvereket vagy robbanóanyagokat tartsanak, mi 7 több, még motorkerékpárral vagy autóval sem rendelkezhettek! Nem birtokolhattak távközlési eszközöket, például távíróberendezéseket, de postagalambokat sem. Akiket pedig a közelebbről meg nem határozott hatóságok veszélyesnek ítéltek, azokat deportálhatták (eltávolították az országból) vagy kényszerlakhelyet jelölhettek ki neki bárhol a brit szigeteken.
Nemere István: A KGB története - Jókö - fald a könyv 999 Ft Az áthúzott ár az árcsökkentés alkalmazását megelőző 30 nap legalacsonyabb eladási ára. Nemere István: A KGB története A kiadó érdekes sorozatában (nemrégiben látott napvilágot az első kötet A CIA története címmel) a közelmúltig, vagy éppen ma is működő titkosszolgálatok történetét tárja elénk. A szerző rengeteg, Magyarországon elérhetetlen dokumentumra, forrásra támaszkodik és ezek révén olyan "sztorikról" rántja le a leplet, amelyek olvastán csak csodálkozhatunk. A bizalmas forrásokból is származó anyagiak megismertetnek bennünket a félelmetes szovjet titkosszolgálat hatalmas erejével, belső felépítésével, változásaival és hagyományos kegyetlenkedéseivel. A szerző bevezet bennünket a titkos akciók világába. Szóba kerülnek a legjobb KGB ügynökök, és azok is, akik átálltak a Nyugat oldalára. Halált megvetően bátor és gyáva emberek, tehetségesek és ostobák, zsenik és hétköznapiak. Lélegzetvisszafojtva olvashatjuk, milyen ravasz módszerekkel lopták ki a nyugati világ legféltettebb titkait azok az emberek, akiknek többsége mindvégig meg volt győződve arról, hogy a helyes oldalon áll.